Az első lépések (1979. aug. 21.)
Szép nap volt. Legalább ilyen legyen mind, amit le fogok írni.
Chakkával játszottam éppen, amikor Agnes váratlanul beállított. Sétálni hívott. Meglepődtem. Nem járok sehova, Chakka szipogott, velünk akart jönni. Nem lehetett. Grethy délutánra bevásárló utat tervezett. Chakkát is vitte magával. Õ hol rám pislogott, hol a mamájára. Megnyugtattuk Agnes-szel, hogy kikísérjük a buszhoz, ne bánkódjék. Útközben a kocsim kereke befordult a járdán egy gödörbe. Mire kikászálódtunk, õk már messze jártak. Tájékozatlanul elindultunk más irányba. Mentünk, mentünk és egy hatalmas réten kötöttünk ki. Gyönyörű kilátás nyilt a falura, ilyen helyen még sose voltam. Az ég hatalmas lett és olyan, mint egy katedrális kupolája. Szobám ablakán kitekintve nem gondoltam, mekkorára ki tud szélesedni, ha a keretek, nem szabnak neki határt. Szinte szédített a látvány, és néha bódultan néztem el valahová a távolba.
Sokáig beszélgettünk Agnes-szel.. Fõleg õ mesélt: építkezésrõl, gyerekekrõl, férjérõl...
Teltek az órák és hamar vége lett a délutánnak. Hazafelé kicsit eltévedtünk. Ebben a faluban élek, és nem ismerem az utcákat. A házakat sem ismerem, nem tudtam, milyen csodálatos a dombról letekinteni rájuk. Egy járókelõ mutatta meg a helyes irányt. Rossz volt az udvarra befordulni. Agnes 5-kor ment el, éppen akkor, amikor megérkeztek Grethyék.
1979. aug. 21. kedd
Az első lépések után (1979. aug. 22.)